Csak mutogatni akarják magukat

Furcsa, hogy még csak a felvetést sem nagyon értem. Mégis miért hiszi azt a férfiak többsége, hogy csakis kizárólag nekik akarunk tetszeni? Hogy miattuk fésülködünk meg, hogy miattunk veszünk fel szép ruhát, hogy egy nagyon bájos mosoly kizárólag nekik szól? 

Persze magam is tudom a választ: mert ez van beléjük nevelve. Az, hogy minden róluk szól, nekik, miattuk, értük, helyettük, az ő boldogságuk, kényelmük, támaszuk a cél. Ebből a (z alapjában véve téves) feltételezésből jön az, hogy amikor te felveszel valami szép ruhát, tehát ha úgy összegészében jól esik majd rád nézni, akkor azt te azért teszed, mert az ellenkező nemnek tetszeni akarsz. Várjunk, hogy is fogalmazza meg ezt az ELLE magazin, meg a Nők Lapja… “fel akarod kelteni a fiúk érdeklődését”, ha jól emlékszem.

Nagyon vicces (vagy inkább siralmas) az, ahogy az ilyen magazinok sorra elfelejtik megemlíteni a legalapvetőbb pszichológiai tényeket. Például azt, hogy egy egészséges önképpel és önértékeléssel rendelkező ember azért odafigyel a külső megjelenésére. Most itt nem arra gondolok, hogy 12 centis tűsarkúval, flitteres felsőben és illatfelhőben vonulgat, hanem az alapvető szükségleteit kielégíti: itt momentán azt, hogy odafigyel magára. Ez egy alap dolog, hogy nem hanyagolod el magad, ha rendben van az önértékelésed.

De ahogy legalább harmadjára írom: ez egy ALAP dolog. Ettől még nem leszel jókedvű, vagy vidám, vagy nem lesz több önbizalmad, simán csak megadtad magadnak azt, ami kell. De a java még hátravan: a smink, a ruha, az ékszerek, a kiegészítők, a legszebb pár cipőd, a hajviseleted, akármi, akár csak a piercinged vagy fülbevalód behelyezésétől is érezheted magad sokkal jobban, mert

ettől úgy fogod érezni, hogy felszínre tudtad hozni az egyéniségedet, közelebb kerültél önmagadhoz. És ki tudod mondani, amikor a műveletsor végére értél, és belenézel a tükörbe, hogy igen, ez TE vagy, így csupa nagybetűvel.

Ha pedig elégedett vagy a végeredménnyel, és jól esik az, amit látsz, attól boldog leszel. És ha boldog vagy, akkor nő az önbizalmad, és ha nagy (vagy legalábbis megfelelő) önbizalommal rendelkezel, akkor az jó hatással lesz a körérzetedre, kedvesebb leszel az emberekkel, nagyobb lesz a stressztűrő-képességed, és úgy fogod érezni, hogy bármire képes vagy, egyszóval erős leszel.
Ezt a nagyon pozitív “kisugárzást” szokták félreérteni a férfiak, hiszen nekik nagyon is tetszik a látvány, és ha 10 centivel is rövidebb a szoknya rajtad, vagy kivágottabb felsőt veszel fel, akkor te provokálod őket. Bizony: amikor te megéled önmagad, akkor te provokálóan viselkedsz – továbbá szentül meg vannak győződve róla, hogy ezt csakis kizárólag azért csinálod, mert mutogatni akarod magad, megbolygatod az ő lelki békéjüket.

Nem tudom összeáll-e a kép. Neked nem tetszhet egy miniszoknya, nem tetszhet egy magassarkú a formája, a színe, a szabása miatt, vagy amiatt, mert alapjáraton gyönyörűnek látod saját magadat benne. Ilyen a patriarchális felfogásban nem létezik. Te önmagadat nem határozhatod meg, kizárólag a férfi szemszögéből érsz valamit, te magad a saját magad örömére nem tehetsz az égvilágon semmit. Olyan nem létezik.
Érdekes ilyenkor megemlíteni, hogy a nőknek általában az is nagy örömet jelent, ha egy átlagos hétköznapon valami nagyon jó minőségű és nagyon szép fehérneműt vesznek fel. Pedig azt senki nem látja, senki nem fogja megmondani ránézésre, hogy rajtad Victoria’s Secret tanga van, vagy a gyönyörű, minőségi pillangómintás melltartópántot tetted fel ma reggel.

Pedig akkor minek is vetted fel, ha senki nem látja? 

Ugyanez a helyzet akkor, amikor egy gyűrűt veszel fel, amit az idegenek nem fognak kiszúrni, vagy egy vékony karkötőt illesztesz a kezedre. Ha fülbevalót teszel a füledbe, pedig tudod, hogy úgyis el fogja takarni a hosszú dús hajad, vagy amikor beteszed a köldökpiercingedet, pedig nem haspólóban mész az utcára. Amikor csináltatsz egy tetoválást a hátadra, de hát azt az ég világon senki nem fogja látni a munkahelyeden, nem is fognak tudni róla, ha te nem akarod és nem mutatod meg direkt. Ha a mutogatás a cél, akkor a nyelvpiercingnek meg végképp semmi értelme, hiszen nem fogja látni senki sem.

Erre jönnének a hímnemű kommentek, hogy rendben, de amikor egy lánynak “ki van a fél segge” a nadrágból vagy a szoknyából, az már egyértelmű provokáció, azt már nem lehet arra fogni, hogy csak kifejezi önmagát. Az ilyenekre szokták azt mondani csípőből, hogy kurva.

A helyzet viszont az, hogy de igen, simán lehet az, hogy így fejezi ki önmagát, vagy még inkább: a fiatalságát. Hogy szép, hogy “vonzó”, hogy még ezt most megteheti. Honnan tudhatja vagy miből feltételezheti azt bárki is, hogy ki mit miért csinál? Lehet, hogy azért csinálja, mert tudja, hogy erre később nem lesz lehetősége, mert akkor kiröhögik, gúnyolják, nem léphet ki az utcára úgy, ahogy akar. Amíg fiatal vagy, nem szab korlátot semmi sem, majdnem azt és akkor veszel fel, amit és amikor csak akarsz. Ahogy telik az idő, úgy szűkülnek a lehetőségeid a világon szinte mindenre.

Mert ez benne van a kultúránkban, főleg Magyarországon: csak akkor élheted ki magad és tehetsz meg bármit, amíg fiatal vagy, mondjuk úgy 25 éves korodig. Ha azután megpróbálsz “kihívóan” viselkedni vagy öltözködni, akkor “nemnormálisnak” bélyegeznek, akkor pedig lehúzhatod a rolót úgyis mint magánember, és a munkahelyeden sem fogsz kapni egy fikarcnyi megbecsülést sem.  Amíg más országokban efölött simán szemet hunynak, addig Magyarországon ezeket súlyos szankció követi, de minimum megbotránkozás és megkérdőjelezés.

És úgy egyébként is: miért is probléma, hogyha egy lány megéli magát? Hogyha szép, vonzó, neadjisten kihívó?
Nem probléma, csak annak, aki nem tud uralkodni magán és az ösztönein, vagy annak, aki szerint a nők rabszolgasorba-valóak jogok nélkül, és mégis hogy merészelik megbolygatni a férfiak lelki békéjét. Az ilyen egyének fröcsögő agresszióban fogják gondolatban vagy ténylegesen verni az asztalt, és isten tudja milyen mondatokat fognak feléd okádni, és megvádolni azzal, hogy te ezzel a ruházattal kéred azt, hogy valaki leszólítson vagy megerőszakoljon.

De ha ilyet hallasz vagy látsz, ne stresszeld magad. Mosolyogj vagy nevess rájuk és menj tovább, hiszen az ilyenek nem érdemelnek egyetlen másodpercet sem az életedből. 🙂

Advertisements